A 2012-es Munka Törvénykönyve életbe lépése óta több, munkaügyi, bérszámfejtési területen dolgozótól hallottam azt a kijelentést, hogy „a havidíjasoknak nem jár munkabér a hétköznapi ünnepre”.

Ha visszakérdezek, hogy miért is?

Válaszként a törvény 146. §-ból idéznek (a törvény az ünnep fogalom helyett munkaszüneti nap-ot használ):

(3) A munkavállalót távolléti díj illeti meg

  1. d) óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidőre, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő

Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a „nem óra- vagy teljesítménybéres”, azaz a havidíjas tiszta időbéres dolgozókat nem illeti meg semmi az ünnepre. Ez két szempontból is téves következetés. Az hogy a dolgozók egy csoportját megilleti valami, az nem jelenti azt, hogy ez a valami nem illeti meg a csoportba nem tartozókat. Pláne nem igaz, hogy semmi nem illeti meg őket.

Mások munkaügyi szakértők cikkeit idézik, akik kifejtik, hogy a havidíjasok úgyis megkapják a havidíjukat ünneptől függetlenül, így nem kell számolni rá díjazást.

De valóban így van ez?

Ennek eldöntéséhez vissza kell nyúlnunk az alapokhoz. Egyáltalán mi az, hogy valaki „havidíjas”? Ez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy aki munkaviszonyban teljesít egy teljes naptári hónapot, annak a szerződésben személyi alapbérként kikötött összeget meg kell kapnia. Ameddig teljes hónapról van szó, addig valóban nem tűnik lényegesnek firtatni az ünnepre eső részt.

De mi van, ha csak a hónapnak egy részében dolgozik az illető? Mennyi jár neki?

Nézzük a törvényt, mit ír elő:

  1. §

 (3) A havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával.

De mi is az az „általános munkarend”? Ez tűnik definíciónak:

  1. §

(2) A munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani (általános munkarend).

Vajon ebben benne van-e a hétköznapi ünnep, azaz az egy órára eső összeg számításakor figyelembe kell ezt venni?

A definíció szerint ugyan benne van, de többek úgy vélik, hogy „nyilvánvalóan ki kell hagyni belőle”.

Ha ez a vélemény igaz lenne, akkor miért emeli ki külön a törvény a munkaidő-keret definiálásánál, hogy az általános munkarendből ki kell hagyni?:

  1. § (1) A munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidő-keretben is meghatározhatja.

(2) A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.

Akkor az utolsó mondatot miért nem teszik a 136.§ (3) végére is?

Másrészt nézzük a bérpótlékok alapjának eltérő számítási módját a 139. § szerint:

(3) A bérpótlék számítási alapjának meghatározásakor a havi alapbér összegét – a 136. § (3) bekezdéstől eltérően

  1. a) általános teljes napi munkaidő esetén százhetvennégy órával,
  2. b) rész- vagy általánostól eltérő teljes napi munkaidő esetén a százhetvennégy óra arányos részével kell osztani.

Miért százhetvennéggyel kell osztani a havidíjat a bérpótlék egy órai alapjának meghatározásához, miért nem százhatvannyolccal?

174 óra ugyanis az általános munkarend szerint a teljes munkaidősök óráinak havi átlagos száma (=(52*7+1)/12 kerekítve). Idén, 2017-ben 9 hétköznapi ünnep van. Ha ezt kivesszük az általános munkarend éves napjaiból, az osztószám 168 lenne.

Ha az alapbér egy órai összegénél nem, a pótlékalap egy órai összegénél miért vesszük figyelembe az ünnepeket?

Sajnos a Munka Törvénykönyve nem ad ebben a kérdésben pontos útmutatást, csak a fenti következtetésekre hagyatkoztatunk.

Alapesetben a két értelmezés között minimális pénzbeli eltérés mutatkozik, amely ráadásul hosszú távon kiegyenlítődik, ha a fizetetlen időszakokba egyszer beleesik az ünnep, másszor kimarad. Vannak azonban különleges esetek (betegszabadság időszakába eső ünnep, több műszakos havidíjasok), amikor jelentős eltérés is kialakulhat hosszú távon.

Véleményem szerint nem követ el nagy hibát az a munkaadó, aki a havidíjasok ünnepre eső járandóságát „szétkeni” a hónap többi munkanapjára.

Ugyanakkor a fenti következtetések szerint erősen ajánljuk a munkaadóknak, hogy kezeljék egységesen az ünnepet a havidíjas és az órabéres dolgozóik bérezésekor, azaz távolléti díjazással. Ez semmilyen többlet-adminisztrációval nem jár, és megfelel az „azonos bánásmód” elvének is.

A legtöbb bérszámfejtő szoftverben van lehetőség mindkét értelmezés szerinti beállításra, így a döntés a munkáltatóra marad. Ez a KREA-SOFT Bérrendszerében is így van, de azért az alapbeállítás a havidíjasoknál is a „fizetett ünnep”.

Budapest, 2017. július 09.

Vasvári László
KREA-SOFT Kft.
ügyvezető