Munkaidőkeret
Mit is nevezünk munkaidőkeret-nek?
Ehhez először meg kell határoznunk, hogy egy időbéres dolgozónak mennyi időt is kell munkában töltenie. Minden munkaszerződésben ki kell kötni egy napi vagy heti ledolgozandó óraszámot. Miután minden héten két pihenőnapot kell a dolgozó számára biztosítani, ezért a heti óraszám a napi óraszám ötszöröse. A szerződéses napi óraszám normál esetben legfeljebb 8 lehet, kivételes esetekben – pl. portás – legfeljebb 12 óra is lehet. Amennyiben a munkáltató minden héten hétfőtől péntekig minden napra pontosan a szerződéses napi óraszámára osztja be a dolgozóját, akkor ezt a munkarendet általános munkarendnek nevezzük.
Ugyan a dolgozók többsége ilyen általános munkarendben dolgozik, de azért vannak olyan munkakörök, amelyekben hétvégeken is dolgozni kell, vagy bizonyos napokra a szerződéses napi óraszámtól eltérő időtartamra osztja be a munkáltató a dolgozóját. Ezek az ún. egyenlőtlen munkaidő-beosztások.
Sokan keverik a szerződéses napi óraszámot a beosztott óraszámmal, pedig ez két különböző fogalom. A beosztott óraszámra is vannak korlátozások. Napi 12 óránál nem lehet több, és 4 óránál nem lehet kevesebb. Utóbbiból két kivétel van. Az egyik a „0 óra”, azaz egy olyan munkanap, amelyen nincsen munkavégzési kötelezettsége a dolgozónak. A másik kivétel értelemszerűen a 4 óra alatti részmunkaidő.
Az általános munkarend az „ideális” munkarend abban az értelemben, hogy bármely időszakot is tekintve a dolgozó és a munkáltató „egálban” van. Ez azt jelenti, hogy a dolgozó pontosan annyi órát teljesít, amennyi számára elő van írva, a munkáltató pedig pontosan annyit fizet, amennyi az adott időszakra jár.
Az egyenlőtlen munkaidő-beosztásnál azonban vannak „elcsúszások”, azaz olyan időszakok, amelyben a dolgozó többet vagy kevesebbet teljesít az előírtnál. Ha ez egy bérfizetési időszakon belül – ez legtöbbször egy naptári hónapot jelent – kiegyenlítődik, akkor nincsen probléma az elszámolással.
De mi van akkor, ha nem egyenlítődik ki?
Ilyenkor, ha a dolgozó többletórát teljesít, a többlet óráira az alapórán felül még 50% bérpótlékot is kell fizetni. Ha kevesebbet teljesít, akkor az órahiányt alapbérrel ki kell fizetni (ún. állásidő). Mindenképpen a munkáltató jár rosszul. De azért ne felejtsük el, hogy beosztott időről van szó, amelyet a munkáltató határoz meg, így ez nem igazságtalan. Hónap közi dolgozói kilépésnél persze előfordulhat, hogy a munkáltató nem tehet se a többletről, se a hiányról, ilyenkor nem is kell se állásidőt, se bérpótlékot fizetni.
Mit tehet a munkáltató a veszteség elkerülése, enyhítése érdekében?
Nagyon figyel arra, hogy a dolgozót az általános munkarendnek megfelelő óraszámra ossza be minden hónapban. Ha ez nem lehetséges, akkor érdemes munkaidőkeretet alkalmazni. Ez célszerűen több hónapos rögzített időszakokat jelent, amelyeknek csak a záró hónapjában kell elszámolni az órákkal. Ha például egy három hónapos munkaidőkeretre sikerül pontosan beosztani a dolgozót a három havi általános munkarend órái számának megfelelően, akkor ezzel a munkáltató elkerüli akár az állásidőre járó díjazást, akár a kerettúllépési pótlékot, amelyet havonta kellene fizetnie. Nyilván csak úgy van a munkaidőkeret használatának értelme, ha havonta váltakozik a többlet-, és a hiány-beosztás.
Budapest, 2023. május
Vasvári László
KREA-SOFT Kft.
ügyvezető
